fbpx
+36 30 329 7315 hétköznapokon
8-17 óra között
Segítséget kérek
Oldal kiválasztása

Az én testem, az én döntésem!?

Az abortusz, vagyis művi terhességmegszakítás témájában két tábor csatározik folyamatosan egymással. A kérdés alapvetően az élet megtartása vagy elvetése egy adott élethelyzetben, és körülmények között. De a vita mégsem csak a kezdődő életről szól, hanem egyre inkább a női önrendelkezésről. De vajon miért?

Miért fontosabb a női önrendelkezés, mint egy kezdődő élet maga? Mióta szorul ki az apa teljesen a kérdésből, és korlátozódik a szerepe pusztán a nemzésre?  Két megközelítés, két világkép, két felfogás ütközik nem csak egyéni, hanem a társadalmi, politikai szinten is.

 

A választás-párti nézet

A pro-choise (választáspárti) felfogás szerint egy nőnek alapvető emberi joga eldönteni, hogy akar-e gyermeket, figyelembe véve a saját erkölcsi és vallási nézeteit. Általában olyan emberek is ezt hangoztatják, akik maguk sem választanák az abortuszt megoldásként egy nem várt terhesség esetében. A társadalmi nyomás, a „maradi” vagy „kirekesztő” megbélyegzéstől való félelem gyakran arra indítja az embereket, hogy olyan ügyeket támogassanak, amivel mélyen nem értenek egyet, vagy nincsenek róla kellő ismereteik. A női önrendelkezést pedig most minden körülmények között „divat” támogatni.

Az életpárti nézet

Az életpárti oldal (pro-life) elutasítja az abortuszt, főleg a fogamzásgátlás eszközeként. A baba szívverése már a hatodik héten beindul, tizenkét hetes korára pedig minden szerve kifejlődik. Cáfolják azon érv létjogosultságát is, miszerint a magzat nem tekinthető önálló életnek, hiszen csak az anya szervezetének segítségével tud életben maradni. Ez az állapot azonban a baba születése után is fennáll. A teremtett világban az ember születik a legkiszolgáltatottabb állapotban, és ennek megfelelően élete kezdetén folyamatos ellátásra, védelemre szorul.

A pro-choise (választáspártiak) igyekeznek úgy beállítani az életvédőket, hogy ők semmilyen körülmények között – még az anya életének veszélyeztetése során, vagy erőszak következtében kialakult terhesség esetén sem – tartják elfogadhatónak az abortuszt, és úgy általában minden racionális meglátást nélkülöznek a témával kapcsolatban…

Itt jegyeznénk meg, hogy a választás fontosságát hangsúlyozók előszeretettel használják a megerőszakolt nők példáját az abortusz legalizációjában, holott a terhességmegszakítások hátterében nagyon ritkán (0,2 százalékban) áll ez az indok! Ennél nagyságrendekkel magasabb a szociális válsághelyzet, az anyagi okok, vagy a párkapcsolati problémák meglétére hivatkozó abortusz (97,8%).

Az én döntésem?

A választás fontosságát hangsúlyozók leggyakrabban hangoztatott érve „az én testem, az én döntésem” jelmondat, amely több szempontból is kifogásolható. A Live Action csapat (lásd korábbi írásunkat) egy olyan videóval állt elő, amely ennek a jelmondatnak az igazságtartalmát boncolgatja. A videóban Kirsten Watson meséli el, hogy mennyire rossz irányba viszi ez a megközelítés a vitát. Ő maga Benjamin Watson, amerikai focista felesége, és öt gyermekük mellett jelenleg ikrekkel várandós! 🙂

A videó szemléletes, de nem elítélő módon próbál érvanyagokat adni az abortuszpárti megközelítésűekkel folytatott vitákban.

0