Sokan őszinte együttérzéssel kérdezitek, hogy hogyan sikerült az átúszás? Nem volt hideg a víz? Milyen eredményeink lettek?
Ha diplomatikusan akarok fogalmazni, akkor azt kell mondjam, hogy idén a távolságra mentünk rá, nem az időre… de egy érdekes összefüggésre mindenesetre rájöttünk: a részidők fordítottan arányosak lettek a felkészülésre szánt energiaráfordítással. (Akinek ez a megfogalmazás bonyolultnak tűnne: a víz nagyon hideg volt, emiatt komoly görcsökkel küzdöttük át magunkat a túlpartra, felhasználva szinte az összes mentőhajón felhalmozott izomlazító kenőcs és szőlőcukor nagyobb részét)
Ettől függetlenül nagyon jó volt a csapat, aminek egyik részét sikerült is befotózni. Sok emberrel sikerült beszélgetnünk és nagy örömünk, hogy sokan aktívan támogatják a baba és családmentést! Köszönjük mindenkinek a részvételt és / vagy a támogatást!
Jövőre újra megpróbáljuk!