Galambos Alex története azért rendkívüli, mert ő döntött amellett, hogy családja helyett az állami gondoskodásban szeretne élni. Nem bánta meg, máig úgy gondolja, hogy élete egyik legjobb döntése volt. Bátor ember, aki a vállalásai mellett elkötelezett, és nem titkolt szándéka, hogy segítsen a hátrányos helyzetben lévő fiataloknak céljaik kialakításában. A Sütni jó Alapítvány telephelyén beszélgettünk.
Interjú Galambos Alexszel
Sok minden történt veled Alex, hogy vagy most?
Köszönöm jól, párommal jelenleg három gyermeket nevelünk, a legkisebb nyolc hónapos. Elkezdtem egyetemi tanulmányaimat is a Sárospataki Tokaj-Hegyalja Egyetemen, tanító szakon, de főállásom továbbra is a Kisgergely Cukrászdában van. Illetve felkérést kaptam a volt szakközépiskolámból, hogy legyek pék-cukrász szakoktató. Ez számomra nagy kihívást jelent, mert azt
Forrás: Egy.hu
látom, hogy teljesen más kicsi gyermekekkel és tinédzserekkel foglalkozni. Megértve a gyermekek élethelyzetét, érdekessé, befogadhatóvá tenni a tananyagot, egyáltalán nem könnyű feladat. Magamon is látom a fejlődést, szeretek velük foglalkozni és az egyetemi tanulmányaimat is azért kezdtem el, hogy olyan pedagógiai ismeretek birtokában legyek, amivel még hatékonyabban tudok velük dolgozni.
Mi a tapasztalatod az egyetemen, hogy fogadtak téged?
Nagyon jó fogadtatásban volt részem, többen halottak már rólam, a munkámról. Tanulni nem könnyű, de a feleségem támogat amiért nagyon hálás vagyok.
Mi a legnagyobb kihívás számodra a fiatalokat kapcsolatban?
Az a tapasztalatom, hogy meghatározza a fiatalok életét az, hogy honnan indulnak, milyen szociokulturális közeg veszi őket körül. Nagy dolgokat nem is várok el, úgy látom a kisebb célok kitűzése hatékonyabb, lépésről-lépésre haladva is szép eredmények születnek. Annyira mélyről indul néhány gyermek, hogy olyan alapvető ismereteket kell nekik tanítani, mint a kézmosás és tanítani kell őket, hogy képesek legyenek csapatban dolgozni, tisztelve egymást. Még korábban előfordult, hogy összevesztek, ma már tisztelik egymást egy vitában is. A társadalom többségében ezek alapvető dolgok, de itt nálunk a cigányságon belül, ezeket tanítani kell. Honnan indul, hol tart most és hová juthat el, ezek alapján segítünk egy-egy gyermeknek. A nagyobb gyermekeknél a szülőt is segítjük, hogy támogatni tudja a gyermeke tanulmányi fejlődését, mert fontos, hogy a szülő is bátorítsa az iskolával, a szakoktatókkal való együttműködésre a gyermeket. Nálunk ez kiemelkedően jól működik, a szülők támogatnak minket abban, hogy jövőképet, célokat adjunk a gyermekeiknek.
Forrás: Sutnijoalapitvany.hu
Véleményed szerint, milyen egy hatékony segítő munka?
Azt gondolom, hogy motiválni kell a szülőket, hogy tegyenek meg mindent az ő szintjükön. Apró lépésekben érdemes haladni, például hatékony dolognak gondolom a bölcsődéket, óvodákat, ahová korán becsatlakozva már sokat tehet a szülő a gyermekért. Itt az anya és a gondozó közötti kapcsolat sokat számít a további folyamatokban, és már nem lesz idegen dolog egy tanárral való együttműködés. Itt nálunk, Hernádnémetiben fontos lenne egy ösztöndíj program, hogy azok a gyermekek akik szorgalmasan tanulnak, vagy kiemelkedően sportolnak az átlaghoz képest, ők kaphassanak mentori támogatást. Akivel közösen lehet gondolkozni a jövőről, meglátva, hogy mi az ami realizálható.
A saját életed rendeződött, sok támogatást kaptál, mi volt a te életed sikeréhez a kulcs?
Nekem Isten jelölte ki az utat. A mi családunkban nagy szabadság volt, akkor mentünk iskolába amikor akartunk, nem volt elvárás. A testvéreim hamar férjhez mentek, megnősültek, apukám meghalt, én anyukámmal maradtam, aki alkohol beteg lett. Egy jobb élet reményében kértem, hogy vegyenek ki a családomból. Amikor az otthonba bekerültem, örültem mindennek, hogy volt ágyam, hogy meg tanítottak tisztálkodni. Minden ételt megettem, még ami nem ízlett azt is, mert tudtam, hogy otthon nekem még ennyi sem jutott volna. Sokat köszönhetek a tanáraimnak, a Miskolci gyermekvárosnak. Nagyon barátságos voltam, könnyen összebarátkoztam az emberekkel, a jó tanácsot is örömmel fogadtam, ezek mind kamatoztak az életemben. Nem az a tanácsom, hogy minden gyerek kerüljön be állami gondozásba, mert nyilván ez nem mindenkinek pozitív élmény, a család hiánya nagy trauma, de nekem pozitív változást hozott az életembe. A saját döntésem volt, hogy nem találkozok édesanyámmal hét évig, mert úgy gondoltam, hogy a családom visszahúz. Az én anyáim és apáim a Miskolci gyermekvárosban vannak, ők adták meg nekem azt a szülői gondoskodást ami a fejlődésemhez kellett.
Később hogyan alakult a kapcsolatod az édesanyáddal?
Nagyon jól, kibékültünk, és büszke rám. Megbocsátottam neki és jelenleg velünk is él, és sokat segít a gyermekek gondozásában. Abban ahogy a sorsom alakult, a hitem nagy szerepet játszik, nem vagyok haragtartó ember és tudom mit kaptam az élettől ajándékba. Sokszor előfordul, hogy nem mondom el senkinek mire lenne szükségünk, csak hangosan imádkozom érte, és Isten megsegít, megoldódik a probléma.
Mit gondolsz a háláról?
Forrás: Sutnijoalapitvany.hu
A hála számomra rendkívül fontos. Az a megtiszteltetés ért, hogy felkértek, hogy süssem meg tavaly a vármegye kenyerét, és sok prominens ember volt jelen az ünnepségen. Két embert vihettem magammal, én a feleségemet és a középiskolai pékszakoktatómat vittem el, aki örömmel látta, hogy a munkája beérett velem kapcsolatban. Bemondták a nevét a rendezvényen, ami könnyeket csalt a tanárnő szemébe.
Mit tanácsolsz a jelenleg is nehéz sorban élő fiataloknak, hogyan kezdjenek bele sorsuk formálásába?
Merjenek nagyot álmodni és ne fogadják el, hogy bűnözőknek születtek. A szüleiknek is nagy vigasztalás, ha szorgalmas, sikeres emberekké tudnak válni. Legyen jövőképük és merjék látni maguk előtt azt a képet, hogy ha a saját sorsuk jól alakul, akkor a gyermekeiknek is jobb élete lesz. Higgyenek magukban, bár ez az út nem könnyű, olykor pofonokkal van kikövezve, de sok jó ember van ezen az úton aki támogat és segít. Az Alapítványunk nem jött volna létre, támogatók nélkül. Ők hittek abban amiben én, hogy kell és lehet esélyt teremteni a felzárkózásra. Sok biztatást kapok, ezekből inspirálódom a folytatásra, hogy ne adjam fel az álmaimat. Célokat tűztem ki, például, hogy szakmát szerezzek, majd leérettségiztem, szakoktató lettem, majd tanítónak jelentkeztem. Hiszek a folyamatos fejlődésben, és kitartóan küzdök, hogy elérjem a céljaimat.
Sokszor az a tapasztalatunk, hogy a fiatalok infulenszereket választanak példaképül, akik drága autókkal reklámozzák magukat és könnyű megoldásokat kínálnak a sikerhez, te mit gondolsz erről?
Ebben nagy felelőssége van a médiának, és elkerüljük ezeket a tartalmakat, mert úgy gondolom ez nem a reális valóság. Abban hiszek, hogy lépésről – lépésre lehet haladni. A cigányságról sok mindent lehet egyetemi szinten tanítani, de igazán az ismeri aki abban élt, akinek valóságos tapasztalatai vannak. Ő képes hitelesen segíteni és ennek a mélységeiről beszélni. Nekünk már lett volna lehetőségünk elköltözni a cigánysorról, de nem tettük, mert itt van feladatunk, itt ebben vagyunk hitelesek. Elfogadnak a faluban, és nagyon szeretném segíteni a gyermekeket, hogy egy jó szakmához jussanak. Csak azok véleménye érdekel, akik megtanultak küzdeni, a minősítésnek is fontos momentuma, hogy ki mondja, ki kritizál. Célom, hogy példát mutassak, és az építő kritikát szívesen fogadom, de véleményem szerint az igazi emberi sikerekhez, küzdelmes munkán át vezet az út.
Mi most a következő lépés a Sütni jó Alapítványnál?
Megszerettetni a pékszakmát, kinevelni fiatal pékeket, majd egy jó alapanyagokkal dolgozó pékséget létrehozni, ami sokaknak munkát, megélhetést biztosít és a falunak is hasznos. Van egy nagy telek ha hátrafelé nézel, az az álmom, hogy itt álljon a Galamb pékség, hogy a fiatalok örömmel dolgozzanak itt, és a fizetésükből egy biztonságos életet tudjanak nyújtani a családjuk számára.
Danó Éva