Az elmúlt hónapok egyik fő közéleti témája lett a gyermekvédelem kérdése. Május 3-án a gyermekvédelemről szóló 1997. évi törvény új kiegészítést – szigorítást – kapott és további szigorító módosítások várhatók. Mivel alapítványunk is rendszeresen segíti az állami gondoskodásban élő gyerekeket, újra átgondoltuk, hogy mik a tapasztalataink és hogyan tudnánk civil szervezetként még többet tenni értük.
Az egyik alapkérdés, hogy egyáltalán szükség van-e civil segítőkre ebben a szakmában?
Krízisgondozás és örökbefogadási tanácsadás
Az örökbefogadások folyamatát állami szinten a Területi Gyerekjóléti Szolgálatok intézik, akik nyílt és titkos örökbefogadási folyamatokban, illetve utánkövetést is végeznek.
Ugyanakkor alapítványunk az egyik olyan civil szervezet, akik minisztériumi képzést és működési engedélyt kaptak a nyílt örökbefogadások folyamatában való közvetítésben. Munkánk célja, hogy a hozzánk forduló krízisterhes anya az adott helyzetben jó döntéseket tudjon hozni, felismerje és elfogadja a szociális háló segítségét. A feladatunk a válsághelyzetbe került várandós nők támogatása, a krízishelyzet elhárításában való segítség, illetve amikor az életadó anya nem tudja önmaga megtartani és felnevelni gyermekét, nyílt örökbeadásban segítjük, hogy az alkalmassági határozattal rendelkező jelentkezők közül kiválassza azt a házaspárt, akiknek örökbe tudja adni gyermekét.
Tapasztalatunk szerint az állami és civil szakemberek között gördülékeny és jó a kapcsolat és mindkét szakmai vonalnak megvan a szerepe a rendszerben.
Meddőségi tanácsadás
A hozzánk örökbefogadásra jelentkező házaspárok egy részénél az örökbefogadási okok között jellemző jelenség a meddőség. A meddőséggel kapcsolatban is elmondható, hogy a szakellátás – szülész, nőgyógyászok, pszichológusok, meddőségi centrumok – mellett létezik egy tanácsadói szint, a meddőségi, reprodukciós és örökbefogadási szaktanácsadók, illetve a mentálhigiénés szakemberek, akik egyetemi vagy főiskolai szintű végzettséggel végezhetik ezt a munkát.
A szakellátás mellett tehát itt is működik civil vonal, ami olyan személyek részvételét teszi lehetővé, akik a lelkesedés és nyitottság mellett szakképzettséggel és gyakorlattal is rendelkeznek. Ideális esetben ezek a tanácsadások szakmai felügyelet alatt és szupervízió mellett zajlanak.
Korai fejlesztés, prevenció
Egy harmadik terület is kapcsolódik a munkánkhoz: a kisebb gyermekek korai fejlesztése, illetve a nagyobb gyermekek és tinédzserek prevenciós támogatása. A fejlesztéseknek is több szintje létezik. A gyógypedagógusok, logopédusok, pszichiáterek, pszichológusok munkája mellett a leghatékonyabb a családon belüli terapeuta munka lehet vagy olyan fejlesztő segítsége, aki közel áll a fejlesztésre szoruló gyermekhez és bizalmi kapcsolat áll fenn kettejük között. A gyermekek viselkedését és tanulását segítő fejlesztők, terapeuták kiegészítik a szakellátás munkáját és általuk sokkal több gyermek elérhető, mint csak a szakellátásban dolgozók által.
Mentorálás a gyermekvédelemben
Mindezeket átgondolva azt gondoljuk, hogy a gyermekvédelem területén is nagyon fontos a civilek szerepe. A gyerekotthonokban, lakásotthonokban élő gyerekekkel foglalkozó civil segítők minden esetben az intézményvezetőkkel és szakmai vezetőkkel egyeztetett szakmai programban – tehetséggondozásban, önismeret fejlesztésben, életviteli tanácsadásban, stb. – vesznek részt. Az általunk évek óta mentorált fiatalok életében sok esetben látványos személyiségfejlődés zajlik le és olyan intézményen kívüli kapcsolataik alakulnak ki, amelyek az állami gondoskodásból való kikerülésük után kapaszkodók lehetnek az életükben.
Több partnerszervezetünkkel rendszeresen együttműködünk, egyeztetünk és fejlesztjük a szakmai protokollunkat.
A mentorok szerepét azért érezzük nagyon fontosnak, mert mintegy 22.000 gyermek él állami gondoskodásban. Örökbefogadásra sokan jelentkeznek ugyan, de legtöbben újszülött vagy néhány éves gyermeket szeretnének örökbefogadni. Ezáltal tehát nem tud minden gyermek családba kerülni. A nevelőszülői hálózat fejlesztése folyamatosan zajlik, de sokezer nevelőszülő hiányzik a rendszerből, így ez az intézményrendszer sem éri el ezeket a fiatalokat.
A mentor csoportunkhoz folyamatosan jelentkeznek fiatalok, akik tényleges segítséget nyújtanak. Emellett az elmúlt 14 évben sok családtól kaptunk az alábbihoz hasonló visszajelzést:
„Örökbefogadást vagy nevelőszülőséget már nem tudunk bevállalni, de abba szívesen bekapcsolódnánk, hogy 1-2 gyermek támogatói, mentorai legyünk, ha szakmai képzést és támogatást kapunk ehhez.
Olyan házaspárokról van szó, akik sikeresen nevelik a 2-3 vagy még több gyermeküket, de van motivációjuk és plusz energiájuk arra, hogy mentor munkában is segítsenek.
Azt gondoljuk, hogy nem irreális cél, hogy minden gyermeknek, fiatalnak legyen támogató barátja, illetve olyan lehetősége, ahol beleláthat és legalább alkalomszerűen be is kapcsolódhat egy jól működő család életébe. Ezáltal a hátrányos helyzetükből fakadó sikertelen minták helyett nagyobb esélyt kapnak a sikeres minták megismerésére és követésére.
Fentiek fényében hasznosnak tartanánk, ha az állami gondozási rendszer mellett megalkotásra kerülne egy olyan szakmai képzési anyag és támogató rendszer, amibe be tudnának kapcsolódni mind a fiatal egyedülálló, mind a családos mentorok. Egy ilyen rendszer sikeres működéséhez viszont elengedhetetlen lenne a belépéshez szükséges pszichológiai és szakmai alkalmasság megszerzése, ami után szakmai felügyelet és szupervízió mellett lehetne végezni ezt a segítő munkát.
Lukács József
A Várva Várt Alapítvány elnöke