Nehézségek, küzdelmek és diadalok – ezek azok az elemek, amelyek az életünket formálják, és amelyek igazi erőt adnak a hétköznapokban. Blogcikk sorozatunkban olyan kivételes emberek történeteit mutatjuk be, akik kemény háttérrel indultak, de a kitartásuk és az eltökéltségük révén sikeresekké váltak.
Zsiga Melinda kétszeres amatőr világbajnoki bronzérmes kick-boxos, profi kick-box bajnok és amatőr magyar bajnoki helyezett ökölvívó, edzővel beszélgettünk. Nehéz gyermekkoráról, küzdelmes életútjáról, már sok interjúban mesélt.
Interjú Zsiga Melindával
Melinda téged mi motivált arra, hogy megoszd az élettörténeted az emberekkel?
A fő motivációm az, hogy segítsek azoknak a gyermekeknek akik jelenleg is ilyen körülmények között, lakóotthonokban élnek, és elmondjam nekik, hogy ki lehet jönni ebből a reménytelennek tűnő élethelyzetből is. Sok fizikai fájdalmat éltem át, a második nevelő családomnál, mégis azt gondolom, hogy a lelki fájdalmakból kell gyógyulnom, és azt kell feldolgoznom, ez nekem sokkal nehezebben ment. Sokszor éreztem, hogy bármit csinálok semmi nem jó, és mai napig kíséri az életemet ez az érzés.
Mikor történt az első nagy változás, ami hatással volt az életedre?
Kilenc évesen egy harmadik családba kerültem, ahol a viszonyok teljesen mások voltak, ott én lettem a nagy testvér, három kisebb nevelt gyermek volt a családban, így egy teljesen új helyzet állt elő. Nagyon sokat köszönhetek nekik, amiért nagyon hálás vagyok. Sosem kérték, hogy népszerűsítsem őket, de mégis nagyon fontosnak tartom, hogy beszéljek róluk, mivel az a tapasztalatom, hogy a gyámhivatal talán sosem köszönte meg nekik, hogy segítettek nekem ezen az úton. Én tudom, hogy az állami gondozott gyermekek 90% nem tud kitörni a nehéz élethelyzetéből, így minden szereplésemnél kihasználom az alkalmat, hogy megköszönjem nekik, mert ha ők nem támogatnak, akkor én sem érek el sok mindent.
Milyen fontos dolgokra tanítottak téged?
Én nem voltam tisztában a származásommal, ezért első körben ezt tisztáztuk le. Anyukánk leült velem és elmagyarázta, az egészet. Folyamatosan, egészen 18 éves koromig tanított és felkészített, hogy nekem kétszer-háromszor többet kell teljesítenem, hogy megkülönböztetések fognak érni, hogy nem csak pozitív, hanem negatív is a származásom miatt. Nagyon nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy tanulni kell, és így is teltek a mindennapjaink, hogy amikor hazaértünk a testvéreimmel, velünk tanultak, rendszer volt és szabályok, ami sokat tett hozzá az én életemhez.
Szerinted mik azok a lépések, amit egy hátrányos helyzetű gyermek megtehet, hogy a sorsa jobb irányba terelődjön?
Szerintem nagyon fontos egy jó család ahol szocializálódik egy kisgyermek, ahogy nekem is a harmadik család szerepe volt ebben az egyik legfontosabb tényező. És ha megadatik, hogy egy jó családba kerül be, akkor mindenképp tanuljon. Nekem is a sport volt az első, de mégis az gondolom, hogy a sporttól is fontosabb a tanulás, mert ha tehetséges is gyermek valamiben, a helyzete lesz jobb attól, hogy tanul is. Nekem nagy motiváció, hogy Marcaliból indultam, nehéz sorsból, de eljuthattam egy világbajnokságra, ahonnan hazahoztam egy bronzérmet is, ez még számomra is elképesztő.
Mit tanácsolsz a nevelőszülőknek, ha befogadnak egy gyermeket, akkor mi a támogató hozzáállás a gyermekhez és fordítva a befogadott gyermeknek ez hogyan válhat előnyévé?
Szerintem nagyon nagy türelem, megértés kell az ilyen gyermekekhez, egy hétköznapi ember nem tudja átérezni, megérteni, hogy min megy keresztül egy olyan gyermek aki intézetben élt. Iszonyú nagy a szeretetéhség az ilyen gyermekben. ugyanakkor nagyon nehezen engedik meg, hogy bárki is közel kerüljön hozzájuk. Nagyon erős belső hang tudja gyötörni az embert, hogy ki mit gondol róla, bennem is a legrosszabb verzió játszódik le, nekem ezzel van a legnagyobb küzdelmem. Dolgozom ezen, de nem könnyű.
Az otthonokban élő gyermekeknek, hogyan lehet szerinted jól segíteni?
Szerintem nem feltétlenül mély beszélgetésekkel kell kezdeni, mert nyilván az elején nem ez lesz a leghatékonyabb módszer. Jobbnak tartom a zenét és sportot mit közeledő eszközt, mert egy rendszeres játék során, nagyobb bizalom tud kialakulni. Hátrányos helyzetű gyermekeket sok sérelem éri, ez velem is így volt. Olyan miatt kapunk bántást amiről nem tehetünk, a származásunkat nem mi választottuk.
Melindával beszélgeti, rendkívül felemelő, nagy akaraterővel rendelkezik és elfogadta azt a támogatást, nevelést amit a harmadik családja biztosított számára. Küzdelme nem csak a sport területére vonatkozik, az élet adta kihívásokkal is felveszi a harcot. Méltó példaképe sok hátrányos helyzetben, otthonokban élő gyermeknek, hogy mindenképpen érdemes egy olyan életvitelbe erőt fektetni, amivel a hátrányok leküzdhetőek, mert ebben a küzdelemben apró lépések is sorsformálóak lehetnek.
Danó Éva