2023-12-31
Merj nagyot álmodni – Út a mélyszegénységből a Mr. Zsaru címig
december 4, 2024
Ahogyan a legtöbben bemutatnak téged, Kovács Richárd, aranypánt díjas rendőr százados, két gyermekes édesapa, aki 2006-ban megnyerte a Mr. Zsaru díjat és elnyerte az örökös Mr. Zsaru díjat. Az utad Nagybajomból egészen az Egyesült Államokig vezetett a sport tekintetében, tanulmányaid tekintetében pedig a Közszolgálati Egyetemre, illetve a Pécsi Tudományegyetem Romológia szakára és a Jogtudományi karára tartott.
Forrás: Kaposvarmost.hu
Te hogyan mutatkoznál be, mi számodra a legfontosabb?
Először is köszönöm a meghívást és hogy itt lehetek. Szinte mindent elmondtál, ami szükséges ebből az életútból. A legfontosabb szerintem, mint minden embernek a célok, tervek, vágyak és az álmok. Azt gondolom, hogy az életem minden egyes fázisa fontos volt és minden állomása meghatározó. Főként a gyermekkor, de minden időszak adott valami jót. Azok a hatások, amik értek a tanulmányaim vagy a sport által, mind erősített és közelebb vitt ahhoz, amit megálmodtam.
Mesélj egy kicsit a gyerekkorodról.
Nagybajomi származású vagyok, nagymamámmal éltem, körülbelül hét éves koromig, egy kis házban, ahol nagy szeretetben nevelt, ezt követően Szerencsen laktam. A sors jó helyekre vitt, jó intézményekbe, iskolákba. Visszacsatol mindig az élet és ad valamit, annak ellenére, hogy hátrányod van és nélkülözöl ebben a materiális világban vagy érzelmileg. Ha van célod, akkor azt el tudod érni. Ehhez vannak segítő kezek, egy edző, egy testnevelés vagy történelem tanár, nekünk az a dolgunk, hogy ezt vegyük észre és éljünk a lehetőséggel és kell, hogy legyen terv amit el akarunk érni.
A te életedben hol volt az a pont, ahol megtörtént a kitörés?
Az iskolapadokban. Már az általános iskolában, a testnevelés órák voltak főleg, amik megragadtak. Motivált az, hogy szeretnék egy jó fizikumot, tetszett az egyszínű rövidnadrág és póló, hogy egységesek vagyunk. Valószínűleg ez kihatott rám, hiszen a jelenlegi munkám a rendvédelemben egységet képez, egységet jelent. Szerettem a kihívásokat, feladatokat, a fizikálisan felállított vagy akár képzeletben felállított korlátokat, határokat, amiket át kellett lépni. Egy távolugrásnál, egy rövidtávfutásnál versengtél az idővel, a többiekkel és saját magaddal. Ha mindig le akarod győzni önmagad, akkor előrébb jutsz és a végén talán a kitűzött cél közelebb kerül hozzád.
És hogy lépett be az életedbe a testépítés?
A testépítésre motiváltak a filmek, filmsztárok, a kor híres testépítői. Ahogy serdültem, jött a középiskolai korszak, éreztem, hogy valamit kell tennem, hisz a helyi focicsapatban, ahol játszottam, éreztem, hogy vékony vagyok, nincs meg az a fizikum, amire szükségem lenne. Később bekerültem a középiskolába, ami teljesen más volt, mint amit megszoktam, be kellett illeszkedni, idomulni kellett a környezethez, a többiekhez és a felzárkózás volt a cél, én ezt a sporttal tudtam elérni. Nem voltam gazdag, nem voltak menő cipőim, ruháim, azzal nem tudtam versengeni, viszont elkezdtem egy edzőterembe járni. Nagybajomban volt egy nagyon egyszerű kis konditerem, ott sportoltam, edzettem, télen, nyáron, karácsonykor, mindig. Az volt a célom, hogy elérjek egy sportos fizikumot, hogy izmos külsőm legyen és ezt követően már jött a többi, jöttek az eredmények.
Ha jól tudom, te ott rendőrökkel kezdtél el edzeni.
Majdnem jól tudod. Mentem egyik nap a középiskolába távolsági busszal és egy izmos rendőr és egy fitnesz versenyző hölgy volt az egyik plakáton, a buszra ragasztva. Ki volt írva, hogy Mr. és Mrs. Zsaru. Arra gondoltam, hogy nekem erre el kell mennem, mert ez egy olyan verseny, amit még nem láttam, nem volt youtube, nem volt közösségi média, internet is alig volt még. A 2000-es évek elejéről beszélünk. Ezen a versenyen láttam először izmos, kigyúrt férfiakat és tényleg szép hölgyeket, akik rendőrök voltak. Fontos, speciális alakulatok tagjai, rendvédelmi szervhez tartozó emberek, harmonikus fizikumúak, egyenruhában. Amikor megláttam őket, azt mondtam, hogy ez az én utam, edzek már egy ideje, igaz eredménye még nincs, de akkor én is rendőr leszek és szeretnék olyan lenni, mint ők! Amikor felemelték a kezét a győztesnek, akit úgy hívnak, hogy Berkes László, akkor azt mondtam, hogy ő lesz a példaképem. Ma már nagyon jó kollégám, barátom.
Azért a gyerekkorodhoz térjünk vissza. Édesapád – aki a többségi társadalomhoz tartozó „magyar”; börtönviselt ember, nyilván volt összetűzés a rendőrséggel, milyen érzéseket hozott ez létre benned a rendőrséggel kapcsolatban?
Ezt el kell választani onnantól, amikor már volt egy konkrét célom, hogy rendőr legyek, mert előtte volt egyfajta kettősség bennem. Zavar volt bennem az identitásomat illetően, hol a helyem ki is vagyok én igazából. Olyan leszek, mint édesapám vagy velem másként alakul? Gyermekként nem voltak erre válaszaim. Amikor jött a sport, a testépítés meg a rendőri terveknek a kohéziója, ott már elkezdtem elmozdulni abba az irányba, hogy tudatosan kell felépíteni valamit, hogy merre is megyek és ki is vagyok. Édesapám útja nagyon megnehezítette a rendőri pályafutásomat, mert nem kaptam lehetőséget már felvételizni sem a rendvédelmi intézményekbe. Konkrétan a Budapesti, akkor még Adyligeti Rendészeti Szakközépiskolába, mert nem kaptam fogadó nyilatkozatot, hisz – hozzáteszem teljesen jogosan, azzal érvelt a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság, az akkori területi szerv, hogy az előírtak szerint, ilyen szülői háttérrel nem lehetek rendőr. Fellebbeztem több alkalommal és így volt lehetőségem az ORFK-n egy személyes meghallgatáson ahol kaptam fogadó nyilatkozatot, esélyt kaptam arra, hogy felvételizhetek. Akkor kerültem egyenlő szintre a többiekkel akik felvételizhettek, addig nem.
Forrás: Teol.hu, Fotós: Láng Róbert
Ez elég erős hátrány a többiekkel szemben, de ezen kívül mennyire tapasztaltál bármilyen hátrányos megkülönböztetést gyerekként?
Gyerekként nem éreztem a hátrányt, a viselkedés volt meghatározó, csak amikor középiskolába kerültem, fiatal felnőttként tapasztaltam, hogy van hátulütője annak, hogy milyen a bőrszíned. Édesapám büntetett előéletének a hátrányai is meghatározóak voltak. Korlátokba ütköztem, nem felvételizhettem. Amikor bekerültem a munka világába, sokat kellett dolgozni azon, hogy azonos szinten legyek a többiekkel. Azt gondolom, hogy ha egyforma egyenruhában dolgozunk és egy egységet képezünk, akkor azt is kellene, hogy alkossunk, és ha én úgy viselkedem és úgy élem a mindennapjaimat, és tényleg próbálok megfelelni, akkor ne kelljen azon gondolkodni, hogy én most fekete vagyok vagy fehér.
Hogyan kezelted az akadályokat? Ezek szerint te szerettél nekimenni.
És soha nem gondolkodtam azon, hogy mi lesz, hogyha nem bírom, hogy mi lesz, ha kiütnek, ha elájulok, hiszen ha Mike Tyson ezen gondolkodott volna (az utcáról jött ő is), akkor azt hiszem nem lehetne ma milliók példaképe. Szóval egy győztes, egy bajnok, egy ember, aki szeretne valamit elérni, az nem adja fel, az küzd a céljaiért. Akkor van baj, amikor azon gondolkodik valaki, hogy mi lesz, ha nem sikerülnek a dolgok. Ilyenen soha nem gondolkodtam.
Azt mondta egy pszichológus barátom, hogy az a gyermeteg naivitás, ami bennem volt, az a sikereim kulcsa. Kigondoltam, hogy kimegyek Amerikába és megnyerem a Rendőr és Tűzoltó Világjátékokat. Még kimondani is groteszk az egész, hogy Nagybajomból Amerikába. Életemben nem ültem repülőn, azt sem tudtam, hogy mennyibe kerül egy repülőjegy, nem tudtam angolul. Nagybajom és Kaposvár közigazgatási körzetén kívül nem nagyon voltam sehol és kirepültem New Yorkba és mint Ábel a rengetegben néztem a felhőkarcolókat, és egy ezüstérem, pár év múlva két aranyérem lett az eredmény. De nem is az érmek fontosak, hanem amit hozott magával, ugyanígy az aranypánt díj, az eredménye a fontos. A díjak érdektelenek számomra, az sokkal inkább fontos, hogy eljut emberekhez a történetem. Közel 50 intézménybe kaptam meghívást az elmúlt években, iskolákba, lakóotthonokba, volt olyan helyszín, ahol 3-400 gyermek ült előttem és elmeséltem nekik a történetemet, odajöttek, aláírást kértek. Jó érzés volt, hogy tudok adni nekik valamit, át tudom adni, hogy srácok én innen jöttem, ugyanonnan, mint ti, ugyanúgy ültem a padokban, mint ti. Nincs lehetetlen. Ott van egy fénykép, New York, Washington, nézzétek meg. És ott mellette egy másik kép, ahol a szakadt ruhában vagyok, nincs lehetetlen. És amikor látod a csillogást a szemükben, akkor azt mondod, hogy ezért megérte küzdeni.
Azt mondtad egyszer egy interjúban, hogy „nagy a szakadék, és sokszor még híd sincs”. Mit üzennél azoknak, akik azért szeretnének, akár civilként ebben a hídépítésben részt venni?
Én azt gondolom, hogy a legfontosabb, hogy azoknak akik bajban vannak, és azt érzik, hogy valamit tenni kellene, először is nyissák ki a szemüket, akár gyermekek, akár fiatal felnőttek, és merjenek nagyot álmodni! Dolgozzanak azon, hogy elérjék a céljaikat. A civilek, embertársaink, pedagógusok pedig lássák, hogy mire van szükség és támogató segítséget nyújtsanak. Hidak kellenek, mi vagyunk a hídépítők, sokan vagyunk, hogy ha a szakadékok közé megpróbálunk a viselkedésünkkel, a példánkkal, az életünkkel, a segítő kezeinkkel hidakat építeni akkor van remény.
Elkezdted a romológia szakot és a jogi kart, mik a további terveid?
2016-ban végeztem a Közszolgálati Egyetemen, majd azt követően dolgoztam tovább rendőrként, kint közterületen és időközben elkezdtem a Pécsi Állam- és Jogtudományi Karon tanulni, majd mikor másodéves voltam, gondoltam milyen jó lenne romológiát tanulni. Romológiával tavaly nyáron végeztem és már romológus vagyok, a jogi szakon államvizsga van folyamatban. Szerettem volna többet tudni magamról, a cigány világról, roma társadalomról, kultúráról. Most már helyén van az identitásom, így hitelesen tudok segíteni a hozzám hasonló sorsú gyermekeknek, fiataloknak.
Azt mondtad korábban, hogy felismerted, hogy mekkora érték a cigányságod. Mit értesz ez alatt?
Forrás: Kaposvarmost.hu
Valóban felismertem, az akkori konzulensem, ma már barátom segítségével, aki javasolta, hogy a Tudományos Diákköri Konferencia keretein belül foglalkozzak ezzel a témával, és valóban az etnikai profilalkotásról írtam. Megvilágította azt, hogy mennyire értékes lehet egy ember a származásával együtt, magyar állampolgár és roma ember vagyok. A származás megismerése lehetőséget ad, hogy megismerd önmagad, kibontakozhatsz, tudsz adni önmagadból, a kultúrádból, megismered a hagyományokat, szokásokat, ami rendkívül gazdag.
Van két kisgyermeked, mi az amit nekik szeretnél a történeted által átadni?
Azt szeretném, hogy legyenek boldogok és klassz emberek, szerintem jó úton haladunk. Sportolnak, a kisfiam egy nagyon jó birkózó srác. Nincs okostelefonjuk, nincsenek okos eszközök az életükben. Nem amiatt, mert nem akarjuk nekik megvenni, hanem azért mert nem igénylik. A könyvtárból kapjuk a felszólításokat, küldi a megyei könyvtár a felszólítást, hogy nem vittük vissza időben a könyveket, de én ennek örülök és boldogan fizetem be a tartozást. Hogy ők mit látnak ebből, és mit tudunk átadni? Én mindig egy dolgot próbáltam velük megértetni és próbálom most is, hogy tiszteljék a másik embert! Teljesen mindegy, hogy lenn ül a földön, vagy fenn áll az egekben, magaslatokban egy ember, tisztelje a másikat, tisztelje az ellenfeleit, tisztelje és szeresse az életet. Ma ezt tartom az egyik legfontosabb érdemnek az életben, a jó erkölcsöt és a tiszteletet.
Kövesligeti Eszter
Facebook
Twitter
LinkedIn
WhatsApp
Kategória
Kiemelt cikkek
2022-05-26
2022-02-25
