Tizenhárom hetesen jelentkezett a kismama, mert elgondolkodott, hogy születendő gyermekét örökbe adja. Tájékoztatást kért, milyen módon teheti ezt meg. A hely, ahol jelenleg él, alkalmatlan egy kisgyermek nevelésére. Rokonaira nem számíthat, barátai, akik érdemben segítenék, nincsenek. A gyermek apja nem is tud a várandóságról, alkohol problémákkal küzd. Az anya egyedül van és egyenlőre kilátástalannak látja saját jövőjét is, nem csak a babáét. Mivel elküldték munkahelyéről, nincs mit ennie sem.
Krízis terhesekre szocializálódott Alapítvány vagyunk, ahol véget ér az állami szociális rendszer által nyújtható támogatások lehetősége, ott hívnak minket segítségül. Elmondhatjuk, hogy akár önkéntesként, akár az alapítvány munkatársaként, mindannyian elmegyünk a végletekig, hogy hatékony segítséget tudjunk nyújtani, minden esetben együttműködve az anyát körülvevő jelzőrendszeri tagokkal. Most sem volt ez másként. Adott volt egy végtelenül kedves és segítőkész védőnő, akire minden helyzetben számíthattunk,
de a legfontosabb momentum a kismama volt. Alapítványunk arra törekszik, hogy mindent biztosítsunk az anya és születendő gyermek számára, ami ahhoz kell, hogy a gyermek a saját családjában éltessen. Elmondtuk az anyának, hogy mindenben számíthat ránk, ez ügyben is. Biztosítunk számára mindent, hogy a gyermek fogadása rendben legyen.
Sokat gondolkodott, de az egyetlen elfogadható döntés számára az örökbeadás volt. Objektív volt akkor is, amikor mi még bátorítottuk, hogy próbálja meg, ő nevelni a gyermeket. Csendes és higgadt volt az anyuka, de elmesélte, hogy éjszakákat gondolkodott, hogy mi lenne a gyermek számára a legjobb. Tudta, hogy nem rendelkezik azokkal a lehetőségekkel amik nyugodt, biztonságos életet jelenthetne nekik. Nem voltak illúziói, de a szíve a helyén volt, és önmagát háttérbe szorítva, csak a gyermekére koncentrált. Végül amikor előállt döntésével, valahogy érezni lehetett azt kifinomult eltökéltséget, amitől senki sem tántoríthatta el. Tisztában volt döntése következményeivel, és erős volt, megingathatatlan.
Rendkívüli élmény volt megtapasztalni, hogy egy nyolc osztállyal rendelkező (cigány) asszony lelke mélyére leásva, önmagát és helyzetét jól ismerve, egy tudatos döntést hozott: a gyermeket örökbe adja. Nem akarta a szegregátumban nevelni, nem akart kiszolgáltatott lenni, félni, kérni, megfelelni, és olyan elemekkel harcolni, amihez már nincs ereje. Egyszer már végigcsinálta, tisztességes gyerekeket nevelt, most nem érzi magát egyedül erre képesnek. Csendes volt, nyugodt, erős, és más minőségű életet képzelt el a születendő gyermeknek, mint amit mellette kaphatna. Jobban szerette magánál a babát. Nem bújt a félelmei mögé, hanem saját magával harcolva szülte meg a döntését. Végignézve vonódását, tiszteletben tartva az irányt, amit ő határozott meg, segítettünk őt. Ritkán tapasztalni a szociális munka során, hogy egy ember nem fél megismerni saját magát, hogy nem kerget illúziót, racionális gondolkodása segíti a döntése meghozatalában. Nem kétséges, hogy olyan értékkel találkoztunk most a munkánk során, amit csak az emberi magaslatok közé tudunk sorolni. Amit csak tisztelni és támogatni érdemes, ahol mi csak közvetítők vagyunk, és nincs más tennivalónk, mint tiszteletben tartani, elfogadni az anya döntését. Csodás emberrel találkoztunk, mint oly sokszor már.
Egy – egy ilyen munka tapasztalat során rájövünk, hogy mi sem maradunk többé ugyanazok az emberek. Többek leszünk a gyermekeiket vállaló, és örökbeadó anyák által. Felmerül a gondolat, hogy mi kaptunk tőlük olyan értéket, amit sosem tudunk megköszönni. Megtisztelő volt megismerni őt, meglátni azt egy emberben, amire mi sosem lennék képesek. Tudva, hogy gyermekét más neveli majd, teljes elköteleződéssel járt el az orvosi vizsgálatokra. Szorosan működött együtt a védőnővel, aki a terhesség minden szakaszában, kedves, elfogadó személyiségével volt a biztos pont a gondozás során, és olyan támogatást nyújtott számunkra is, amiért örökké hálásak leszünk.
Végtelen tiszteletet érdemel minden örökbeadó anya, megérdemlik, hogy megfelelő méltóságban és megbecsülésben legyen részük. Csodát visznek minden olyan családba, ahol nem születhet vér szerinti gyermek. Az élet néha érthetetlen bonyolultságait simítják ki. Mosolyt és boldogságot, anyaságot ajándékoznak. Apává tesznek, szíveket melengetnek, életet adnak, majd átadva, esélyt teremtenek egy jobb életre. Szeretnek, mélyen, jobban, mint gondolnánk. Őket megismerni, végig kísérni, tisztelni az úton, amibe belevágtak, ez a feladatunk. Hálásak vagyunk, hogy végezhetjük ezt a munkát, és köszönettel tartozunk minden szakmai segítő szervezetnek, akik elkötelezetten támogatják az örökbeadó anyákat és bennünket is.
Danó Éva