A képernyők világa egyszerre ígér szórakozást és hordoz veszélyeket – különösen a gyerekek számára. Jantek Gyöngyvér klinikai szakpszichológus, a Pisztrángok, szevasztok! című könyv szerzője nemcsak szakmai, hanem személyes tapasztalataival is segíti a szülőket eligazodni ebben az új „arénában”. Az alábbi interjúban szó esik a digitális világ kihívásairól, a szülői dilemmákról és arról is, hogyan találhatunk kapaszkodókat a biztonságos internethasználathoz.
Nemrég írtál egy könyvet, a Pisztrángok Szevasztok címmel, mi volt a célod?
Több célom is volt a könyv megírásával. Szerettem volna abban segíteni a gyerekeket és a szülőket, hogy felkészüljenek az online térben várható kihívásokra. Minden olyan témát körbejár a könyv valamilyen szinten, ami elengedhetetlen az alapvető online biztonsághoz, ilyen az offline és online zaklatás, a testkép és filterek kérdése, a függőség, a felnőtt tartalmak világa.
A történetek, melyekben ezek a kihívások megjelennek bármelyikünk családjával előfordulhatnának.
A szereplőkkel könnyű azonosulni kicsiknek, nagyoknak egyaránt. A fejezetek végén pedig információmorzsák, beszélgetésindító kérdések, feladatok vannak, amik segítik a mélyebb feldolgozást.
A másik célom az volt, hogy az olvasó jól szórakozzon. Ezért többször átírtam a fejezeteket, hogy minél gördülékenyebb, olvasmányos szöveg szülessen.
Nem igazán vannak eszközeink, de még szavaink sem arra, hogyan beszéljünk úgy az internet sötét oldaláról, hogy az ne legyen ijesztő vagy túlságosan megterhelő a gyereknek. Aztán ott van az a nehézség, hogy az időzítéssel sem feltétlenül vagyunk tisztában: odaadjuk a 6-7 éveseknek a saját mobilt, ilyenkor még olyan kicsik, nem akarjuk terhelni őket, aztán később már többet tudnak nálunk sok területen – bár ezek többnyire nem pontos és nem is gyerekeknek való ismeretek.
Miért ezt a korosztályt szólítottad meg?
A prevenció akkor a leghatékonyabb, ha akkor foglalkozik a megelőzendő problémákkal, amikor még nem történt baj. Vagyis egy olyan időablakot kell találnunk, amikor a gyerekek már a maguk szintjén fel tudnak dolgozni egy-egy témát, és az egyfajta vakcinaként dolgozni kezd a “szervezetükben”, hogy amikor esetleg a valódi életben látnak vagy tapasztalnak bántalmazást, vagy rákattintanak egy explicit felnőtt tartalomra, legyen fogalmuk arról, mi ez, és mit kell ilyenkor csinálni. Mivel a legtöbb kisiskolás gyerek használ már okoseszközt, sőt, van is saját telefonja vagy tabletje, adta magát, hogy hat éveseket is megszólítsak a szövegekkel. Persze nekik a szülőkkel való közös olvasás és beszélgetés a működőképes forgatókönyv, ami a kapcsolat elmélyítésében is segíthet.
Honnan inspirálódtál a könyv megírásához?
Mindenhonnan, talán ez a legpontosabb válasz. Egy-egy jelenet, hangulat, ötlet lehet, hogy éppen egy piacon elkapott párbeszédből született, vagy egy korábban hallott történet átdolgozása során. A gyerekkori nyarak a nagyszüleimnél biztosan nagyon erős nyomot hagytak a könyvemen. Egy példa, a nagyszüleim házának is volt egy óriási padlása, ahol mindig félhomály volt, és féltem, hogy manók vagy szellemek lakják – ez a motívum az egyik fejezetben elég fontos szerepet kap.
A gyerekeim kérdései, a pácienseim nehézségei (kifejezetten a testkép vagy bántalmazás kapcsán), a saját szülői dilemmáim mind helyet kaptak – persze csak kis dózisban, erősen módosítva. És hát tagadhatatlanul ott van a Pisztrángok stílusa, világa mögött minden könyv, amit valaha olvastam. Nem tanultam írni, de egy kedves barátom javaslatára a Drámaírás művészete című, a témában klasszikus kötetet sokat forgattam az írás során. Milyen egy jó karakter, milyen egy jó csavar vagy fordulat.
Miért tartod fontosnak ezt a témát, van e személyes érintettséged?
Van négy gyerekem, és látom, hogy mennyire központi szerepet játszik az életünkben a képernyő, bármennyire is küzdünk ellene. Szerintem a családok nagyrésze számára a képernyőhasználat egészen biztosan benne van a top5 konfliktusoforrásban. Emellett ismerem a friss szakirodalmi adatokat arról, hogyan hat a túlzott kütyühasználat a gyerekek és fiatalok mentális egészségére, ami nagyon aggasztó. A szülőket szeretném támogatni és bátorítani ebben az “arénában”, hogy értelmes kereteket tudjanak szabni a gyerekeik számára.
Milyen veszélyek leselkednek most a kisgyermekekre a internet használat során?
Az online világ egy óriási tér, tele lehetőségekkel, mindenféle információval, kedves és kifejezetten gonosz, rosszindulatú emberekkel, és olyan alkalmazásokkal, amik nagyon erősen triggerelik a jutalomközpontunkat, ilyen módon könnyen addiktívvá válnak.
A gyerekünket alig engedjük le a sarki boltba egyedül 10 évesen, miközben hagyjuk, hogy a felügyeletünk (és sokszor bármilyen felkészítés nélkül!) barangoljon ebben a veszélyes dzsungelben.
Még ha csak jó tartalmakat fogyasztana is a gyerekünk, fel kell tennünk a kérdést, hogy mi az, amit addig NEM csinál a gyerekünk, amíg azzal a fejlesztő játékkal játszik? Nem lehet, hogy a képernyő túl sok időt elvesz azoktól a fejlődési feladatoktól, amik minden gyerek számára elengedhetetlenül fontosak lennének?
A tények ezzel szemben azt mutatják, hogy szinte lehetetlen megóvni a káros tartalmaktól a gyerekeket. Minél több időt tölt képernyő előtt a gyerek, annál valószínűbb, hogy onlne zaklatás áldozata vagy elkövetője lesz, hogy pornográf fotókat és videókat lát, hogy tőle is kérnek intim fotókat, hogy megterheli egy háborús fotó, vagy éppen kimarad a saját életéből a túlzott használat miatt.
Tisztában vannak-e a szülők az internet okozta veszélyekkel a gyermekeik kapcsán?
Vannak nagyon tájékozott szülők, ők talán igen. De még ők is sokszor azt gondolják, hogy ez az ő gyerekükkel nem történhet meg. Ahogy általában azt gondoljuk, hogy a negatív dolgok másokat érintenek, nem bennünket – ezt hívjuk pozitivitási torzításnak. A többség szerintem nagyon alábecsüli a digitális világ hatását a gyerekekre és úgy általában az életünkre.
Milyen tanácsokat adnál a szülőknek, amit érdemes előtérbe helyezni a gyermeknevelés során?
Legyen prioritás a gyerekünkkel töltött minőségi idő. Az idő élet, adjunk nekik belőle! Minél kevesebb képernyő, sok izgalmas offline kaland. Szabadság az offline térben, a felelősség megfelelő módon való adagolása is fontos. És persze a saját képernyőidőnk monitorozása: ha a mi kezünkben folyton ott van a telefon, nehéz hitelesen képviselni az offline létmódot. Egyébként sokak számára ez az egész elképzelés ott bukik meg, hogy nincs segítségük. Óriási probléma az anyák és apák elmagányosodása, hogy nincsenek nagyszülők vagy olyan barátok, akik kivennék a kezünkből azt a nyűgös kisbabát időnként. Természetes, hogy egy nehezebb gyereknél a képernyő lesz a megfizethető és elérhető babysitter. Nem megoldás, hogy az anyákat vádoljuk azzal, milyen rossz szülők! Inkább közösségi szinten lenne szükséges reagálni, és valahogy törekedni az élő, átlátható méretű közösségek újrateremtésére.
Hogyan tudjuk a biztonságos internethasználatra tanítani a gyermekeinket?
Fokozatosan, sok beszélgetés és példaadás során. Ez sem egy nagy beszélgetés, hanem sok kicsi, akárcsak a szexuális nevelés. A könyvem egy jó eszköz ehhez, ha nem tudja egy szülő, hogy fogjon neki, a 10 fejezetet esténként együtt elolvasva biztosan közelebb kerülnek a megoldáshoz. Kisebbeknek is vannak hasznos kiadványok, ilyen Shona Innes óvodásoknak szóló kötete, az Internet olyan mint egy pocsolya, vagy Czirják Erika meseíró könyvei. Ősszel elérhető lesz az oldalamon egy olyan videókurzus, ami lépésről-lépésre vezet végig azon, hogyan érdemes a digitális világhoz viszonyulni a gyerekeink kapcsán.
Interjút készítette: Danó Éva