A nem tervezett gyerekek nem számítanak?

Ultraliberális oldalon ezt azonnal felvették az abortuszpárti érvek fegyvertárába – az eredmények közelebbi elemzése nélkül. – Lukács József, a Várva Várt Alapítvány elnökének Hetek Közéleti Hetilapba írt cikke.

Hajdu Gábor és Hajdu Tamás, a Társadalomtudományi Központ Szociológiai Intézetének két kutatója empirikus kutatásukban azt vizsgálták, hogy az 1974-ben bevezetett magyarországi abortusztörvény milyen hosszú távú hatásokkal járt a törvény után született gyerekekre nézve.

Az eredmények szerint a korlátozás után született gyerekek rosszabbul szerepeltek az oktatásban és a munkaerőpiacon is. A szigorítás hatására egyébként 1973-hoz képest 30 ezerrel nőtt az élve születések száma 1974-ben.

Ez egy véleménycikk.

A Várva Várt Alapítvány megkérdezett a tanulmányról több szociológust is. Egyikük úgy látja, egy olyan műhelytanulmányról van szó, ami semmiképpen nem tekinthető nagy horderejű, világrengető tudományos munkának:

„A kutatók egy bizonyos tényező alapján próbálnak meg eredményeket bemutatni. A gond csak az, hogy számos más tényező is szerepet játszhat az eredmények alakulásában, amelyekkel a kutatás nem foglalkozik. A szerzőpáros statisztikai szempontok szerint dolgozik az empirikus adatokkal. Nem vitatom, hogy változás állt be, de ez nem feltétlenül csak az abortuszkorlátozásra vezethető vissza. Megesik, hogy furcsa hipotézisekre próbálnak kutatásokban egyesek ráhúzni egyetlen szempontot, és kimutatni szignifikáns eltérést. Önmagában a szignifikancia nem jelenti azt, hogy helyes a hipotézis, csak azt, hogy tényleg van eltérés, de nem feltétlenül a vizsgált körülmény miatt.”

A másik szakember szerint a kutatás eredményei olyan statisztikai tények, amelyekkel nem érdemes vitatkozni; egy erős korrelálásnál többről van szó, de számára sem világos, hogy mi okozta ezt a változást.

Vagyis a tanulmány alapján megfogalmazott felvetések, amelyek az abortuszkorlátozást és az utána született gyermekek nehézségeit összekötik, nem bizonyítottak. Mivel a kutatás alapja nem egy közvéleménykutatás volt, amiben rá tudtak volna kérdezni arra, hogy az oktatásban és munkaerőpiacon rosszabbul szereplő gyermek a szigorítás miatt született-e meg, hanem egy meglévő statisztikai adathalmazt dolgoztak fel, amiben erről nem volt információ, ezért ez a kutatás nem is bizonyíthatja a felvetést.

Az eredmények okait viszont érdemes lenne tovább kutatni, vagyis az 1974-es év körüli társadalmi, szociológiai, gazdasági stb. változásokat, hogy vajon mi okozhatta ezt a jelentős változást.

“A valódi okok keresése elmarad, ehelyett a prekoncepció bizonyítása tűnik igazi célnak.”

Amikor például a 2015-ös PISA-felmérés a hazai diákok teljesítményének romlását mutatta ki, az oktatáskutatók széles körű és alapos kutatásba kezdtek, hogy feltárják a változás okait. Többek között vizsgálták az adott időszak mérési módszertanának eltéréseit, politikai változásokat, a társadalomban való egyenlőtlenségek alakulását, a pedagógusok szakmai felkészültségének és az iskolák működésének, szolgáltatásuk minőségének változását, oktatáspolitikai változásokat. Ez a feltáró munka ebben az esetben elmaradt.

Amennyiben mégis van összefüggés a tanulási képességek és a várandósság tervezettsége között, az arra erősít rá, hogy mennyire fontos a tudatos családtervezés, az erről való edukáció, felvilágosítás, felkészítés, a szexuális prevenció. Vagyis, hogy minél inkább ott és akkor „érkezzenek meg” a gyermekek, ahol és amikor tervezték őket, hogy nyitottan, szeretettel és ne félelemmel, elutasítással fogadják őket.

Ehhez kapcsolódhatnak azok a gazdasági támogatási és ösztönző csomagok, amelyek segítik a babaváró pár éle­tét, kapcsolatát és a kapcsolatuk „gyümölcseit”, a gyermekeket hosszú távon is. A nem tervezett gyermekek szüleinek nagyobb segítséget kell adni, hogy a szülők meg tudjanak „barátkozni” a nem várt jövevénnyel.

Fontos, hogy szakszerű segítséget kapjanak aszerint, hogy még nem tervezték a gyermek érkezését vagy már nem terveztek több gyermeket a családban, vagy egyáltalán nem terveztek gyermeket és esetleg nem is alkalmasak a gyermek fogadására. Reálisan fel kell mérni, hogy ők tudják-e vállalni és szeretettel, felelősséggel fel tudják-e nevelni az érkező gyermeket.

Amennyiben a válaszuk nemleges, a családvédelmi rendszer és a civil társadalom segítsége szükséges az adott helyzetben. A családba fogadás, nevelőszülői hálózat, állami gondoskodás, örökbeadás mind-mind szóba jöhetnek mint humánus megoldási lehetőségek.