Idén negyedik alkalommal szerveztünk nyári tábort.
Most újra lehetőségünk volt magunk mögött hagyni a nyüzsgő fővárost, és 15 állami gondozásban élő gyermekkel Ágasegyházára utaztunk az erdő közepén található tábor helyszínére, ahol csak néhol lehetett térerőre vadászni.
A belvárost a békét és nyugalmat árasztó erdők, a metró hangját a madárcsicsergés váltotta föl. A magával ragadó környezetben az idő egy kicsit lelassult, magunk mögött hagytuk a pörgős hétköznapokat és rengeteg élményt paszíroztunk bele a szűkös tábori napokba. Igazi önfeledt kikapcsolódás vette kezdetét.
A gyerekek nagyon izgatottan várták az indulást a beosztásokról érdeklődve. Ki-kivel lesz egy szobában, melyik buszban fog utazni, milyen programok várnak rájuk. Azok, akik már tavaly is ott voltak Ágasegyházán, arról meséltek az “újaknak”, hogy hol fogtak gyíkot, vagy hogyan dobták be a táborszervezőket a medencébe. 😀
A rövid utazást követően birtokba vettük a szálláshelyünket, ahol már várt bennünket az első közös ebéd. Délután a nagyobbak quad túrán vehettek részt, a kisebbek egy kedves családhoz látogattak el állatsimogatóba. Sötétedést követően éjszakai túrázni indultunk, majd néhányan annyira lelkesnek bizonyultak a csillagos eget látva, hogy néhány óra alvás után a napfelkeltét is megcsodálták.
Második nap
A második napon kipróbáltuk az új medencénket, társasoztunk, röpiztünk. Kézműves foglalkozásokon lehetett részt venni, valamint délután még egy focimeccsre is sor került. A vacsora még éppen elkészült a bográcsban a vihar érkezése előtt. Habár az áramot és a vizet nélkülöznünk kellett, a gyertyafényes beszélgetések hátterében egyszer csak megnyílt az egyik lány szobában a Home Szépségszalon.
A harmadik napon – miután újra örülhettünk az áramnak és a víznek – a kisebbek a Kerekkaland kötélpályáit próbálhatták ki, a nagyobbak pedig lézerharcban mérhették össze erejüket. A délelőtti kalandozást voltak, akik egy újabb focimeccsben, voltak, akik pedig egy rögtönzött vízi csatában vezették le. Az utolsó esténket pedig a jó időnek köszönhetően egy hangulatos tábortűzzel zárhattuk, úgy, ahogy azt kell. Közös énekléssel, vicces találós kérdésekkel/feladványokkal, egyre bensőségesebb beszélgetésekbe torkollva.
Az utolsó nap már egy picikét mindenki nyűgösebb volt, mert tudták, hogy néhány óra múlva vissza kell térni a hétköznapokba, és vége az Ágasegyházán töltött idei közös kalandoknak. A pakolás mellett még azért a foci csapatok egy döntő meccset lejátszottak, a többiek röpiztek és beváltották a tábori napok alatt összegyűjtött zsetonjaikat egy-egy – a tábor alatt készített – polaroid képre vagy némi édességre. Majd ebéd után kissé szomorkásan, de lezártuk az idei táborunkat.
Visszajelzések
Az egyik reggelen a kávémat kortyolgatva a függőágyban mellém kuporodott az egyik mentoráltam és egy nagy sóhajjal beszélni kezdett: "lehetne ez a hely az otthonunk, beköltöznénk mindannyian és mindenkit taníthatna a mentora, ahogyan évközben. Vizsgázni elmennénk, de itt élnénk együtt ezen a helyen..
Mentor
A vihar estéjén a lányokkal bekuckóztunk az egyik szobába és szépségszalonosat játszottunk (köröm festés elemlámpa mellett, csillogós arcpakolás). Megkérdeztem, mi legyen a szalon neve. Rövid gondolkodást követően azt a nevet adták neki, hogy HOME.
Önkéntes
A gyerekekkel a kapcsolatomat próbálom úgy alakítani, hogy ne csak néhányukkal formálódjon, hanem amennyire nyitottak rá, mindannyiukra legyen rálátásom, egy közös élményem/kapcsolódási pontom, hogy tudjam, merre tart az életük. A nyári tábor azért is volt óriási élmény, mert szinte minden gyerekkel sikerült előrébb lépni a kapcsolatunkban.
Önkéntes
Köszönjük minden kedves Támogatónknak, hogy hozzájárultak ehhez a felbecsülhetetlen élményhez! Külön köszönjük a kölcsönzött kisbuszt, a kecskeméti barátainknak a lehetőséget az állatsimogatóra, valamint kiemelten a fantasztikus tábor helyszínt!